Többváltozós analízis

Tartalomjegyzék

  1. Általános tudnivalók
  2. Jelölések
  3. Definíciók
  4. Tételek, állítások
  5. Előadások \ 5.1. 1. Előadás 5.2. 2. Előadás 5.3. 3. Előadás 5.4. 4. Előadás 5.5. 5. Előadás 5.6. 6. Előadás 5.7. 7. Előadás

Általános tudnivalók

Jelölések

Definíciók

Tételek, állítások

Előadások


1. előadás

Félév tematikája

p tér topológiája

Jelölés: xp

Def.: * Pont környezete * Belső pontok * Külső pontok * Határpontok * Nyílt halmaz * Zárt halmaz * Halmaz lezártja

Áll.: * int AAA¯ * ext A mindig nyílt * A mindig zárt * int A, ext A, A páronként diszjunkt halmazok * int  A ext A A=p, ha Ap

Példa: A=[0;1) esetén * int A=(0;1) * ext A=(;0)(1;) * A={0;1} * A¯=[0;1]

Példa: A={(x,y)2:0<x2+y2<1} esetén * int A=A * ext A={x2+y2>1} * A={x2+y2=1}{(0,0)}

Def.: * Izolált pont * Torlódási pont

Példa: A={1n:np}-nak 0-ban van torlódási pontja

Példa: A=(0;1]-nak a torlódási pontjai [0;1]

Áll.: * Véges sok nyílt halmaz metszete nyílt * Akárhány nyílt halmaz uniója nyílt * Véges sok zárt halmaz uniója zárt * Akárhány zárt halmaz metszete zárt

Def.: * Összefüggő halmaz * Tartomány * Korlátos halmaz

Példa: * (1;3] összefüggő * A=(0;1)(1;3] nem összefüggő, hiszen B=(0;1),C=(1;4)

Def.: * Sorozat határértéke * Konvergens sorozat

Áll.: limxn=Ai<p:(xn)iAi

Példa:

limn(n1n,(1+1n)n)=(1,e)

Áll.: * Bolzano-Weierstrass tétel: korlátos sorozatnak konvergens részsorozata * p-ben is igaz, hogy Cauchy sorozat konvergens

Kétváltozós függvények

Def.: * Grafikon * Kontúrvonal * Szintvonal

Példa: f(x,y)=x2+y2=z, Mi lehet ez?

Medoldás: * Szintvonalak: x2+y2=c - minden szintvonal kör * Síkmetszés [x, z] síkkal, (ekkor y=0): x2=|x|=z * Tehát minden vízszintes szintvonal kör, és az egyik függőleges egy abszolútérték, így ez egy forgáskúp lesz.


2. előadás

Példa: lim(x,y)(0,0)2xyx2+y2=lim(x,y)(0,0)f(x,y)

Def.: * Két út módszer * Parciális derivált * Young tétel * Iránymenti derivált * Totális derivált * Érintősík * Gradiens vektor

Áll.: * fcv=fv, ha c>0 * fv(x0)=fv(x0) * f totálisan diffható x0 pontban és f(x0)=Alimxx0f(x)f(x0)A(xx0)|xx0|=0

Áll.: Tegyük fel, hogy f totálisan diffható x0 pontban f:p. Ekkor: 1. f folytonos x0-ban 2. f iránymenti deriváltjai léteznek az x0-ban és fv(x0)=f(x0)·v|v|=f(x0)v|v| 3. f(x0)=f(x0) totálisan diffható ff parciális deriváltjai is léteznek.

Bizonyítások.: 1. A totális derivált definíciója szerint a folytonosság így teljesül:

limxx0f(x)=limxx0f(x0)+limxx0A·(xx0)+limxx0ε(x)|xx0|\newline=f(x0)+A·0+0=f(x0)
  1. Iránymenti derivált átírható ha totálisan diffható a függvényünk:
fv=limt0f(x0+tv|v|)t=limt0f(x0)+Atv|v|+ε(x)tv|v|f(x0)t\newline=limt0Av|v|+ε(x)v|v|

A totálisan deriválhatóság miatt ε(x)=ε(x0+tv|v|), ami 0-ba tart.

fv(x0)=Av|v|=f(x0)·v|v|
  1. A 2. pontból, illetve a totális derivált, iránymenti derivált, és parciális derivált definícióiból következik: Tekintsük az 1-es dimenzió irányvektorát:
v=[100], fv=A·v=A1=fx1

Tehát a parciális derivált egy speciális iránymenti derivált. Hasonlóan megismételhetjük minden x1, x2, , xp-vel. Így megkapjuk A minden koordinátáját:

A=(fx1,fx2,,fxp)=f=f

3. előadás

Def.: * Totális differenciálhatóság

Megj.: Érintő hipersík egyenlete: z=f(x0)+f(x0)(xx0), ez a hipersík átmegy az (x0,f(x0))p+1 ponton p+1-ben

Def.: * Folytonos differenciálhatóság

Áll.: Ha f differenciálható x0 akkor: * f folytonos x0-ban * f parciális deriváltjai -nek, és f(x0)=állf(x0)=def(fx1(x0),fx2(x0),,fxp(x0))T * f iránymenti deriváltjai -nek, és: fv(x0)=f(x0)·v|v|, ahol vp{0}

Áll.: Ha f folytonosan differenciálható, akkor totálisan differenciálható.

Biz.: Tfh. f folytonosan diffható (x0,y0) pontban, ekkor definícióból tudjuk, hogy a parciális deriváltak (fx, fy) léteznek ott.

Kell: f totálisan diffható (x0,y0)-ban, azaz kell:

lim(x,y)(x0,y0)\textcolorredα:=lim(x,y)(x0,y0)f(x,y)f(x0,y0)fx(x0,y0)(xx0)fy(x0,y0)(yy0)(xx0)2+(yy0)2\stackrel?=0

Most hozzáadtunk és kivonunk f(x0,y)-t.

lim(x,y)(x0,y0)f(x,y)\textcolorpurplef(x0,y)fx(x0,y0)(xx0)\textcolorpurple+f(x0,y)f(x0,y0)fy(x0,y0)(yy0)(xx0)2+(yy0)2=0\newline

A Lagrange-tétel-ből következik, hogy x~ az x, x0 között:

f(x,y)f(x0,y)=g(x)f(x0)=g(x~)(xx0)=fx(x~,y)(xx0)

Hasonlóan működik az fy-al is. Visszahelyettesítve:

lim(x,y)(x0,y0)\textcolorgreenfx(x~,y)(xx0)fx(x0,y0)(xx0)\textcolorgreenfy(x0,y~)(yy0)fy(x0,y0)(yy0)(xx0)2+(yy0)2=0

Szétbontva:

lim(x,y)(x0,y0)[fx(x~,y)fx(x0,y0)]xx0(xx0)2+(yy0)2+[fy(x0,y~)fy(x0,y0)]yy0(xx0)2+(yy0)2

Háromszög egyenlőtlenség miatt:

lim(x,y)(x0,y0)|xx0(xx0)2+(yy0)2|<1, lim(x,y)(x0,y0)|yy0(xx0)2+(yy0)2|<1,

Illetve:

lim(x,y)(x0,y0)fx(x~,y)fx(x0,y0)=fx(x0,y0)fx(x0,y0)=0\newlinelim(x,y)(x0,y0)fy(x0,y~)fy(x0,y0)=fy(x0,y0)fy(x0,y0)=0

Tehát:

lim(x,y)(x0,y0)|\textcolorredα|0·1+0·1=0\newline\textcolorredα0

Tehát ekkor f totálisan diffható

Áll.: Ha f kétszer folytonosan diffható akkor fxy=fyx, ez a Young tétel.


4. Előadás

Áll.: Tegyük fel, hogy g:3 totálisan diffható az x0 pontban. Ekkor a g(x)=g(x0) szintfelület x0 pontbeli érintősíkja:

(g)(x0)·(xx0)=0

Biz.: Mivel g totálisan diffható az x0 pontban, ezért (g)(x0) merőleges az x0 ponton átmenő szintfelületre, így n=g(x0) az érintősíknak normálvektora.

alt text

Gradiensvektor tulajdonságai

Áll.: Tfh. p totálisan diffható x0p pontban. Ekkor: 1. f(x0) a legnagyobb növekedés iránya x0 pontban 2. f(x0) a legnagyobb csökkenés iránya x0 pontban 3. |ff(x0)(x0)|=|f(x0)|, |ff(x0)(x0)|=|f(x0)| 4. f(x0)f=f(x0) szintvonalra 5. maxvfv(x0)=|f(x0)| 6. minvfv(x0)=|f(x0)|

Biz.: vp

fv(x0)=f(x0)·v|v|=|f(x0)|·|v|v||·cosα

alt text

Látható, hogy akkor lesz maximális fv(x0) , ha cosα=1, tehát α=0°. Ezzel ekvivalens, hogy f||v és f||c·v  (c>0). Ilyenkor |fv(x0)|=|f(x0)|. (5. állítás) Minimum esetén hasonlóan eljárva, csak α=1 és c<0 azt kapjuk, hogy |fv(x0)|=|f(x0)|. (6. állítás)

Áll.: Ha f(x0)0 és f totálisan diffható x0-ban, akkor f=c, c=f(x0) szintvonal x0 egy kis környezetében paraméterezhető x(t), y(t) diffható függvényekkel.

Áll.: Tfh. f:2, x,y: diffhatóak. t Ekkor ddtf(x(t),y(t)):=\textcolorgreenf(x(t),y(t))·(x(t),y(t))

\textcolorgreenf(x(t),y(t))=(fx(x(t),y(t)),fy(x(t),y(t)))=\textcolororangefx|(x(t),y(t))=p(t)·x(t)+fy|(x(t),y(t))=p(t)·y(t)

c=f(x(t),y(t)) /ddt

0=\textcolororangefx|p(t)·x(t)+fy|p(t)·y(t)=f(x0)·(x(t0),y(t0))

azért teljesül, mert f(x0)

merőleges (x(t0),y(t0))

érintővektorra.

Áll.: Tfh.: g:3 totálisan diffható x03 pontban, és g(x0)0. Ekkor a g=c,c=g(x0) szintfelületnek (hasonló a szintvonalhoz szintvonal) az x0 pontban van érintősíkja, és ez g(x0)·(xx0)=0

Biz.: A gradiens vektor egyik tulajdonsága, hogy a 0g(x0) merőleges a g=c szintfelületre, így a szintfelület érintősíkjának normálvektora pontosan g(x0). Tehát a sík egyenlete: n·(xx0)=g(x0)·(xx0)=0.

alt text

5. Előadás

Elmaradt

6. Előadás

Diff. egyenletek

Diffegyenlet definíciók

Példa.: Tfh f(x,y)=P(x,y)Q(x,y). Tfh. D2 tartományon Q0. Ekkor:

y=P(x,y)Q(x,y)\newlineQy=P\newlineP+qy=0\newlineP+Qdydx=0

Azaz formálisan átírva:

Pdx+Qdy=0

Def.: egyszeresen összefüggő tartomány

Példa.: Adjuk meg a (2xy)dx+(2y+x2)dy=0 differenciálegyenlet általános megoldását és az y(1)=2 kezdeti feltételt teljesítő megoldást.

Megoldás.: A P(x,y)dx+Q(x,y)dy=0 formában P(x,y)=2xy, Q(x,y)=(2y+x2)

Ellenőrizzük, hogy a diffegyenlet egzakt-e. Ennek két feltétele van: 1. P,Q folytonosan diffhatóak az egész R2-en: Ez a feltétel teljesül. 2. Py\stackrel?=Qx

Py=2x=Qx

, tehát ez a feltétel is teljesül.

Ez azt jelenti, hogy egzakt diffegyenlettel van dolgunk.

Kell egy olyan F, aminek az x szerinti parciális deriváltja P-vel, az y szerinti Q-val egyenlő.

Fx=P=2xyF(x,y)=2xydx=x2y+A(y)
3Fy=Q=2y+x2&=Fy=x2+Ayx2+A(y)&=2y+x2A(y)&=y2+c~(c~)

Tehát F(x,y)=x2y+y2+c~=c~~ - A diffegyenlet általános megoldása:

x2y+y2=c

, c

( c=c~~c~

) - y(1)=2 kezdeti feltételt teljesítő megoldás:

x=1,y=2

rajta van a megfelelő szintvonalon

12·2+22=6=c

A megoldás: x2y+y2=6

Mi van, ha a diffegyenlet nem egzakt?

Def.: - első differenciál - teljes differenciál

Áll.: Tfh. P,Q:2 folytonosan diffható egy D2 egyszeresen összefüggő tartományban, azaz fx=P és fy=Q Ekkor Pdx+Qdy teljes differenciál Py=Qx.

7. Előadás

nm függvények differenciálása

Def.: - lineáris leképezés - többdimenziós diffhatóság

Emlékeztető:

f:n

, ha f

diffható, akkor f=f(a)=(fx1,fx2,,fxn)(a)

, azaz a derivált megegyezeik a gradiensével.

Áll.:

f:nm
f=(f1fm)
f

diffható a

-ban

f1,,fm:n

diffható(másik definícióra visz ez a link) a

-ban és

3f|a&=(f1fm)|a&=(f1fm)|a&=(f1fm)|a&=(f1x1f1xnfmx1fmxn)|a

Áll.: (Összetett függvény deriválási szabálya) Tfh. g:nm f:me. g diffható an pontban, f diffható g(a)m pontban. Ekkor fg:ne is diffható an-ben és

(fg)(a)=f(g(a))g(a)

Alkalmazás.: Láncszabály különböző alakjai 1. f:2 diffható, g:2 diffható, tehát fg is diffható és

3(fg)(t)&=f(g(t))·g(t)&=(fx,fy)|(x(t),y(t))&=fx(x(t),y(t))·x(t)+fy(x(t),y(t))·y(t)